A KTimemon minden olyan Linux rendszerben futtatható, amelyben a /proc fájlrendszer engedélyezett, továbbá a kstat programkönyvtárral rendelkező Solaris alapú ill. a table(2) rendszerhívást támogató Digital Unix (korábban: DEC/OSF1) rendszerekben. A tesztelésnél elsősorban a Linux rendszerekre koncentráltunk, ha problémába ütközik a Solaris/Digital Unix változat használatakor, küldjön nekem részletes hibajelentést.
Nagy örömöt szerezne, ha a KTimemon-t sikerülne további platformokra is átültetni. Ha kedvet érez rá, hogy megpróbálja átültetni a KTimemon-t más Unix platformokra, lépjen velem kapcsolatba az m.maierhofer@tees.ac.uk címen.
A lapozásnál, a memóriaoldalak kezelésénél ill. a feladatváltásoknál nem lehet előre olyan skálázási tényezőket megadni, amelyek minden esetben megfelelő kijelzést eredményeznének (a memóriahasználatnál lehet, ott a teljes memóriamennyiség jó kiindulási alapnak számít), ezért a KTimemon egy félig-meddig intelligens (hm...) automatikus skálázást használ. Ez a következőképpen működik:
Mind a három oszlopdiagram (lásd a kiterjesztett mód leírását) saját skálázási tényezővel rendelkezik. Ezen tényezők kiindulási értéke előre meghatározott konstans.
Valahányszor új mintavételezési értéket kell megjeleníteni, a program alkalmazza a pillanatnyilag érvényes faktort az értékre. Ha az még beleesik az aktuális megjelenítési tartományba, akkor a faktor nem változik (tehát kis változás esetén az oszlop méretaránya nem fog változni).
Ha az aktuális skálázással számolva a megjelenítendő érték nem az alsó és felső határok közé esik, akkor a skálázási faktor úgy fog módosulni, hogy az oszlop magassága kb. a rendelkezésre álló hely fele legyen. Ha az érték csak lassan változik, akkor jó az esély arra, hogy egy ideig nem kell változtatni a faktort, tehát a kijelzés folyamatos marad.
Amikor az egérgombot egy külső program végrehajtásához rendeli (lásd a Beállítás fejezetet), akkor a KTimemon nem ellenőrzi le, hogy a megadott parancs(ok) érvényesek-e. Minden alkalommal egy parancsértelmező nyílik meg a parancs végrehajtásához, tehát annak beépített utasításai, a környezeti változók stb. mind használható. Hogy a felhasználó visszajelzést kapjon a parancs végrehajtásáról, a KTimemon figyeli a parancsértelmező standard hibakimenetét, és annak tartalmát szükség esetén megjeleníti egy üzenetablakban.
Ez a lehetőség segíthet a parancs hibáinak kijavításában, de zavaróvá válhat, ha a program például rendszeresen ír diagnosztikai üzeneteket a standard hibakimenetre (stderr). A zavaró kiírásokat úgy lehet a legegyszerűbben megszüntetni, ha hozzáadja ezt: 2>/dev/null a parancs végéhez. Ennek az átirányításnak a hatására a hibakimenet tartalma elvész, az üzenetablak pedig nem fog megjelenni.